Originally written in English. Translated by Leinardo.
Fiatalkoromban autizmussal diagnosztizáltak. Ez nagyon elszomorította édesanyámat (és mikor idősebb lettem, engem is), mert tudta, hogy egész életemben nehéz lesz így kommunikálnom és barátokat szereznem.
Így nőttem fel, és a körülöttem lévő emberek, akiknek teljesen más volt az érdeklődési körük, nem törődtek velem, így nem volt kivel beszélgetnem. Ez így volt szinte végig az iskolás éveim alatt, különösen a középiskolában, ahol azért piszkáltak, mert kívülálló voltam, „furcsa” érdeklődési körrel…
Jobban érdekeltek a könyvek és az írás-olvasás, mint a barátkozás, mert utóbbi az állapotom miatt nehéz volt számomra. Senki sem osztotta meg velem az idejét, emiatt rosszul éreztem magam.
Leérettségiztem, és folytattam orvosi tanulmányaimat. Soha nem éreztem magam annyira egyedül egy új társaságban, mivel még mindig nem voltak igazi barátaim, akikkel hosszú beszélgetéseket tudtam volna folytatni… amíg fel nem fedeztem a Slowly-t, és el nem kezdtem barátokat keresni.
Eltartott egy darabig, amíg végigmentem különböző embereken az alkalmazásban, de végül találkoztam majdnem 50 olyannal, akik teljesen elképesztő személyiséggel, és hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek, mint én. Az önbecsülésem soha nem volt jobb.
Most már tudom, hogy lehet szeretni engem és törődni velem azért, aki vagyok, az egyéniségemért, akit egyszer elutasítottak.
Ennek az alkalmazásnak köszönhetően rájöttem, hogy semmi baj nincs velem… és a személyiségem valójában fantasztikus. Nagyon sok embert ismertem meg a világ minden tájáról és különböző korosztályokból, és ott lehettem azoknak, akik hozzám hasonlóan egykoron… bizonytalanok és magányosak voltak.
Köszönöm, Slowly.
Miattad változott meg az életem.
