Originally written in English. Translated by Levente Rumszauer.
« Hello, Paulo vagyok »
Így kezdem a leveleimet egy ideje, valamint a bemutatkozóm Slowly-n is ezzel a sorral kezdődik. Egy francia srác vagyok aki megpróbál eljutni Mongóliába a sárga furgonjával. Már 2018 novembere óta ezen a kalandos utazáson vagyok. Azért regisztráltam a Slowly-ra mert emberi kapcsolatokra vágytam, a tél pedig közeleg, ilyenkor a legtöbb ember az otthonában van. Nem volt mindig internet kapcsolatom, ezért a Slowly volt a legjobb megoldás arra, hogy beszélhessek idegenekkel a föld körül.
Nagyon sok kedves embert megismertem a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Német és Spanyolországból, és még sok más helyről.
Egy francia srác vagyok aki Mongóliába tart a furgonjával.
Az utazás miatt rengeteg történetem van, amiről mesélhetek és megoszthatok másokkal, utazhassak másokkal amikor csak tudok.
A furgonomban elég sok szabadidőm volt ezért tudtam válaszolni a különböző levelezőtársaimnak, ami jó dolog volt.
Amikor éppen Szlovéniát fedeztem fel, kaptam egy levelet az új levelezőtársamtól egyenesen Brazíliából. Ő is épp úton volt. Olaszországban tartózkodott és Zágráb volt az úticélja. Megkérdezte, hogy voltam-e már Horvátországban és miket érdemes megnézni a fővárosban.
Megosztottuk egymással a tapasztalatainkat az utazásról és kezdtük megismerni egymást a leveleken keresztül.
Mindig mozgásban voltam, ezért nehezen volt kiszámítható, hogy merre leszek, viszont az utam visszavitt Zágrábba, ahol éppen a levelezőtársam is volt. Néhány levélen keresztül megbeszéltük, hogy találkozzunk, ami nagyon jól sikerült. Egy új barátság született köztünk. Pár napot együtt eltöltöttünk Zágrábban, felfedeztük a várost, tapasztalatokat és kalandos történeteket osztottunk meg egymással, Slowly-val kapcsolatosakat is.
Mindkettőnk szenvedélye a bélyeggyűjtés, néhány alkalommal csak azért küldtünk levelet egymásnak, hogy megoszthassuk az új bélyegünket a másikkal.
Tudtam segíteni neki az angol gyakorlásában, még úgy is, hogy Francia vagyok.
Én folytattam az utam Európában de így is tartottuk a kapcsolatot és küldtünk egymásnak leveleket.
Segítettük egymást az élet bonyodalmaiban és meghívtam, hogy tartson velem a furgonomban, ha úgy adódik neki, hogy folytathatja az utazását.
Egy hónapig utaztunk együtt, és vicces volt, hogy még úgy is leveleztünk, hogy egymás mellett ültünk az autóban.
Jó kis kaland volt és amikor folytattuk külön utunkat akkor is sikerült számos országban találkoznunk. Úgy emlékszem kereszteztük egymás útját Horvátországban, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Albániában, Görögországban, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Svájcban és még Monaco-ban is az utazásaink különböző időszakaiban. Ahhoz képest, hogy pár hónapja kezdtünk virtuálisan levelezni elég sokszor találkoztunk.
Az utazás típusa, amin vagyunk mindig változik, de még akkor is tartjuk a kapcsolatot, ha már nehezen megy Slowly-n keresztül. Félre fogom tenni a furgonos utazásom és el fogok repülni Brazíliába, hogy belekezdjek egy új utazásba és felfedezzem azt a csodás országot, amiről a levelezőtársam beszélt. Csak ezután megyek vissza Franciaországba, majd folytatom az utam Európán keresztül Mongóliába. Mostantól ő az egyik legjobb barátom, és a Slowly megmutatta nekünk milyen izgalmas lehet tartani a kapcsolatot másokkal a „régi megszokott módon”.
Már igazi leveleket is küldünk egymásnak, bár sokkal több idő alatt érkezik meg, mint a virtuális.
Erre az álláspontra jutottunk: „Talán a Slowly nem is arról szól, hogy milyen lassan érkeznek meg a levelek egyik pontból a másikba, inkább arról, hogy milyen lassú idő amíg egy igaz barátság megköttetik leveleken keresztül.”
