Originally written in English. Translated by Petra Parragi.
Az egyik kedvenc írómat idézve: „Milyen csodálatos levelet írni a másiknak! Átadni gondolataidat egy másik embernek, ülni az íróasztalnál, felkapni egy tollat, a gondolataidat ily módon szavakba önteni tényleg varázslatos.” ~Murakami Haruki, Norvég erdő
Ez a gondolat futott végig a fejemben, amikor első levelemet írtam a Slowly-n, ezen az akkor még viszonylag ismeretlen appon. Azóta az én gyönyörű titkommá vált. Tudom, hogy önzőség nem megosztani ezt az appot más emberekkel, de egyszerűen nem tudom meggyőzni a szívemet az ellenkezőjéről. A Slowly konkrétan a legjobb dolog, ami történt velem egész életemben.
Őszintén szólva fülig ért a szám, amikor megkaptam itt az első levelemet. Egyszerűen nem hittem el, hogy valaki ebben a hihetetlenül hatalmas világban nekem írt levelet. Ez a különleges érzés a szívemben marad, örökre. Ismertnek éreztem magam. Izgatottnak éreztem magam. Jól éreztem magam.
Rengeteg lenyűgöző emberrel kötöttem barátságot és sok különböző kultúrát ismertem meg, amit nem hinném, hogy sok ember megtapasztalt ilyen fiatalon. Olyan, mintha beutaznád a világot és a különböző országok embereinek történetét hallgatnád, anélkül, hogy elhagynád a lakásod. Egész életemben szorongtam szociális helyzetekben, ezért nem is tudtam elképzelni, hogy valaha ennyi barátom lesz, akikkel tényleg akarnék beszélni. A legmerészebb álmaimban sem.
De az összes ember közül, akiket Slowly-n keresztül ismertem meg, van egy, akit különösen nagy öröm volt megismerni az életben. Ő a személyiség-ikrem, akiről azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyon hasonló életutunnk volt és rengeteg érdeklődési területen osztozunk. Szinte minden nap írunk egymásnak, mivel ugyanabban az országban élünk. Osztozunk a zene iránti hatalmas szeretetünkben. Idén a szülinapomon nagyon aranyos levelet írt nekem, és összeállított két gyönyörű lejátszási listát, amiket azóta is naponta hallgatok. Ez az egyik legszebb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam. Még akkor is, amikor nem levelezünk a sűrű beosztásaink miatt, a két lejátszási lista hallagatása közben mindig rá gondolok. Még e történet írása közben is az ő listáját hallgatom. Két kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akik jobban ismernek, mint ő. Ő a legszívélyesebb, legbohókásabb és legőszintébb ember, akivel valaha találkoztam és büszke vagyok, hogy a barátomnak hívhatom.
Őszintén, már nem tudom elképzelni az életem enélkül az app nélkül. Egy áldás az életemben, amiről nem tudtam, hogy szükségem volt rá. Nem is tudom végiggondolni, milyen szavakkal tudnám eléggé megköszönni az app alkotóinak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget, hogy megismerjem a hozzá hasonló félénk embereket szerte a nagyvilágban.
