Eredetileg angolul íródott, az OpenAI fordította.
🌕 Kilenc éjszaka Durgával: Az én Navaratri utazásom indiai új barátaimmal
Amikor először hallottam a Navaratriról, valami megmozdult mélyen bennem. Egy csendes, de kitartó hívás, mintha maga Durga istennő hívott volna, hogy fedezzem fel a rejtett erőimet, ébresszem fel a szunnyadó erényeket — és mindenek felett, hogy visszaszerezzem a szeretet erejét önmagamon belülről.
A Navaratri egy szent hindu fesztivál, amely során kilenc éjszakán át ünneplik Durga Anya számos megnyilvánulását. Minden éjszaka a istennő egy másik aspektusának szól — néha békés, néha vad, néha az illúziók lerombolója, de mindig a bölcsesség fényével tündöklő.
Belső átalakulásra vágytam, és tudtam, hogy ezen az úton valami értékeset fogok találni.
✨
Kevés ismerettel kezdtem. A szívem őszinte volt, de azon tűnődtem: hogyan tudnám igazán megtisztelni ezt az ünnepet Brazíliában, amely ilyen gazdag rituálékkal és az indiai hagyományhoz szorosan kötődő spirituális mélységgel bír?
Ekkor az élet egy csodálatos ajándékot nyújtott nekem.
A Slowly alkalmazás segítségével találkoztam hihetetlen emberekkel Indiából, akik valódi útmutatókká váltak az utamon. Ketten különösen kiemelkedtek isteni társakként: Naomi és Khushi.
Melegséggel és bölcsességgel fogadtak, mint egy spirituális testvért. Részletes útmutatót osztottak meg velem minden egyes Navaratri éjszakára: hagyományos mantrák, minden istennő mélyebb jelentése, az odaadás színei, szimbolikus gesztusok, és egyszerűsített rituálék, amelyeket tisztelettel és hitelességgel lehetett alkalmazni.
Nemcsak információt osztottak meg — hanem tapasztalatot is.
Segítettek érezni a Navaratri élő lelkét, ahogyan Indiában lüktet: nem csupán vallási esemény, hanem spirituális elmélyülés, szent tánc fény és árnyék között.
Az indiai gyakorlókkal való közvetlen kommunikáció révén tudtam valódi oltárt létrehozni — nemcsak az otthonomban, hanem a szívemben is.
Nélkülük csak olvastam volna Durgáról. Velük együtt megéltem Durgát.
🌸
Minden este meggyújtottam egy gyertyát, és az adott éjszakának megfelelő istennő formájára meditáltam.
Az első éjszakán Shailaputrit tiszteltem, és a tisztaság szándékát tűztem ki. A másodikon Brahmacharini mellett a szeretetben gyökerező fegyelmet öleltem magamhoz. A harmadikon Chandraghantával megtanultam, hogyan lehet egyensúlyt teremteni az erő és a gyengédség között.
Minden éjszaka egy új ablakot nyitott meg bennem.
Skandamatával újra gyermeknek éreztem magam, aki az Isteni Anya karjaiban pihen.
Kalaratrival szembenéztem a legmélyebb félelmeimmel — többé nem menekültem, nem kerültem el őket. Megmutatta azokat a mintákat, amelyeket el kellett engednem, és éreztem, ahogy kardja erőteljes együttérzéssel szétvágja az illúzióimat.
Ez erőteljes volt. Ez valóságos volt. És mindez csak azért volt lehetséges, mert két indiai nő emlékeztetett arra, hogy a spiritualitás nem ismer határokat — csak igazságot.
🔥
Az utolsó napon, Siddhidatrit tisztelve, szívből jövő köszönőleveleket írtam Naominak és Khushinak.
Elmondtam nekik, hogy az ő nagylelkűségüknek köszönhetően képes voltam mélységgel és őszinteséggel megtapasztalni a Navaratrit, még több ezer kilométer távolságból is.
Mosolyogtak, és valami olyat mondtak, amit soha nem fogok elfelejteni: az igazi odaadáshoz nem kell templom — csak jelenlét, szándék és szeretet szükséges.
Durga látja azokat, akik tiszta szívvel hívják őt.
🕊️
Azóta megújult hittel folytatom az utamat. Naponta meditálok, és mélyen elkötelezett vagyok a belső átalakulásom iránt, folyamatosan dolgozva az önszeretetemen, hogy a lehető legjobb verziómmá váljak.
Amit a Navaratri — és kedves indiai barátaim — által tanultam, az az, hogy a távolság soha nem akadálya a spirituális ébredésnek.
Azokkal való közvetlen kapcsolat, akik ezt a hagyományt élik, adta meg az én utam mélységét és hitelességét.
És az a Durga, aki egykor az oltáromról nézett rám… most már belülről is mosolyog.
🌺
Szeretettel és mély hálával,
Daya’Dhiisha
