Originally written in English. Translated by trjv247.
A Slowlyt a vírus miatti országos korlátozások első hónapjában töltöttem le először. Az elmúlt két évben számtalanszor láttam az alkalmazást a Play Áruházban, és minden alkalommal arra gondoltam, ki az, aki önszántából várna két napot egy válaszra amikor egy szöveges üzenetet azonnal elküldhet és rövid időn belül választ is kapna.
Még élénken emlékszem a napra amikor letöltöttem a Slowlyt. Akár korábban, a Play Áruházat böngésztem és a húgomnak mutattam az alkalmazást ahol napokba telik hogy egy üzenetet elküldj. Ekkor ő bevallotta hogy már használta az alkalmazást. A Slowlyn találkozott más, hasonló érdeklődésű emberekkel, és nagyon várta a leveleiket. Bár nem voltam meggyőződve, letöltöttem az alkalmazást és elküldtem néhány levelet.
Egy nappal később megnyitottam az alkalmazást és láttam hogy egy válasz sem érkezett. Nem épp egy hosszú levelet vártam, de elszomorított hogy válaszra sem méltattak. Végül küldtem még néhány levelet, reménykedve hogy végre valaki válaszol. Másnap megérkezett az első levél. Egy rövid bemutatkozás volt, de boldogabbá tett mint bármilyen üzenet amit valaha kaptam. És ekkor jöttem rá, miért szeretik az emberek a Slowlyt. A várakozás tette különlegessé.
Folytattam a levelek írását, és az automatikus barátkeresést minden nap. Egy ponton teljesen elárasztottak a levelek, de úgy döntöttem, mindegyikre válaszolok, akkor is, ha napokba telik. Talán ezért volt, hogy leveleim gépiesnek érződtek néha. Senki nem említette meg, de sokan nem válaszoltak egy pár levél után. Naívan, úgy gondoltam hogy csak elhagyták az alkalmazást és elrejtettem őket a barátlistámról.
Nemrég viszont egy barát megkérdezte hogy szívesen beszélek-e vele, mire azt válaszoltam hogy nem, mert a levelei személytelennek tűnnek. De amint elküldtem azt a levelet, rájöttem hogy én is pontosan ezt tettem mindenkivel, akinek írtam. Ezért nem kaptam válaszokat sok embertől. A beszélgetéseink nem voltak élvezhetőek. Igen, néhányan tényleg elhagytak az alkalmazást. Viszont én is alapvető hibákat követtem el levélírás közben. Nem szántam időt arra hogy megértsék őket, és mégis elvártam hogy ők őszinték legyenek velem. Képmutató voltam.
Azóta deaktiváltam az automatikus barátkeresést. Ez a funkció megkönnyítette újabb és újabb levelezőtársak megismerését. Túl könnyű volt elküldeni a gépies első levelet valakinek akiről semmit sem tudtam, a profilját sem láthattam mielőtt a levelet elküldtem. Mostanában próbálok időt szánni arra hogy jól megismerjem a levelezőtársaim mielőtt újabbakat keresek.
A Slowly miatt újraértékeltem kapcsolataimat. Mostmár átgondolom, őszinte vagyok-e az emberekkel körülöttem, akár az interneten, akár a való életben. Rájöttem, hogy egy barátság fenntartásához mindkét félnek őszintének kell lennie, és ez különösen igaz Slowlyn. Úgy érzem, az alkalmazás ezáltal jobb baráttá tett, és ezért örökké hálás leszek.
