Eredetileg angolul íródott, az OpenAI fordította.
Először teljesen véletlenül hallottam a Slowlyról. Rábukkantam egy beszélgetésre, ahol az emberek a kedvenc alkalmazásaikat osztották meg, és valaki megemlítette. Úgy döntöttem, letöltöm, pedig igazából még azt sem tudtam, pontosan mi ez, vagy hogyan működik.
Eleinte kicsit furcsának tűnt. Alig kaptam leveleket, és azoknak a többségére sem érkezett válasz, amelyeket én küldtem. Őszintén szólva azt gondoltam, nem éri meg az időmet. De valami azt súgta, hogy adjak neki még egy esélyt.
Ekkor kezdtem el teljesen eltérő hátterű, kultúrájú és személyiségű emberekkel beszélgetni. Nagyon gyorsan lenyűgözővé vált. A bélyeggyűjtés is magával ragadott, mert úgy érzem, minden bélyeg egy újabb rétegnyi jelentést ad az elküldött levelekhez. (Nagyon remélem, hogy egyszer lehetőségem lesz néhányat saját magam megtervezni és javasolni a Slowly csapatának. Imádom azt az ötletet, hogy a Slowly közössége készítsen egy saját bélyegcsomagot.)
Körülbelül ekkor alakult ki egy különleges kapcsolatom valakivel Magyarországról. Őszintén úgy éreztem, mintha arra lettünk volna hivatottak, hogy leveleket váltsunk egymással. Szinte egymás tükörképei voltunk, és minden egyes levél új gondolatokat, érzéseket és nézőpontokat hozott magával. Ekkor értettem meg igazán ennek a platformnak az erejét, és azt, milyen különleges élményeket képes csendben becsempészni az ember életébe.
Később, pusztán kíváncsiságból, válaszoltam egy zimbabwei levelezőtársnak. Ő lett a legspontánabb és legcsodálatosabb levelezőtárs, akit csak kívánhattam volna, és valaki, akivel nagyon sokáig szeretnék kapcsolatban maradni.
Ő arra késztet, hogy higgyek az emberségben, az empátiában és a kedvességben. A való életben nem igazán volt alkalmam sok olyan emberrel találkozni, aki igazi „napsugár”, ezért ez a kapcsolat számomra valami teljesen új és mélyen jelentős dologgá vált. Nagyon becsülöm ezt a köteléket. Számomra olyanok vagyunk, mint egy páros, amelyet a Hold és a Nap alkot.
/)/) (\(\
{ . .} {. . }
0/> 🍵🫖<\3
Amit a legjobban szeretek, az az, hogy a Slowly lehetőséget ad olyan embereket megismerni, akikkel a hétköznapi életben szinte biztosan soha nem kereszteznénk egymás útját. Olyan embereket, akik inspirálnak, és emlékeztetnek arra, hogy számtalan különböző módon lehet gondolkodni, érezni, élni és kapcsolódni másokhoz. Ez ennek a közösségnek az igazi ereje: képes kitágítani a látókörünket, és lehetővé teszi, hogy inspiráljuk egymást egy olyan úton, amely – ha őszinték vagyunk – néha bizony elég kimerítő tud lenni.
Meggyőződésem, hogy ha a hozzám hasonló emberek nincsenek a saját országomban, akkor valahol odakint vannak, csendben elrejtőzve ezen a látszólag kicsi bolygón, amely valahogy mégis olyan hatalmasnak és ismeretlen dolgokkal telinek érződik.
Hálával,
V.
