Valami váratlan történt: elkezdtem kapcsolatba lépni a világ olyan részein élő emberekkel, akikkel sosem gondoltam volna, hogy kapcsolatba kerülhetek. Izgalmas érzés volt látni, ahogy új barátságok születnek.

Valahányszor írok neki, olyan érzés, mintha valakivel beszélnék, akit egész életemben ismertem.

Ugyanolyannak tartjuk magunkat. Ő azt mondja, mi egy félbevágott krumpli vagyunk.

Alex nyitott karokkal fogadta minden részemet. Az ő szavai vittek át életem legsötétebb napjain.

I can describe it as a meditative experience: I feel fully present in the moment and I forget about the world as I keep typing.

My past me probably wouldn't believe that I can now talk to people with ease and not feel overwhelmed all the time...

Ugy érzem magam, mint egy régi barát, aki vágyik a másik társaságára, és aki végül újra találkozott egy hosszú idő után.

My life started changing after that point and now she is to become my wife.

Why do people nowadays keep sending letters?

In my childhood, I remember I read a book where that guy used to have a pen friend, whom he never met in his lifetime.

It's more special than instant conversations. Whenever I feel bad, happy, or whatever, I write to them without hesitation.

Running into such a similar yet interesting soul does not happen everyday...