Egy kellemes délutánt töltöttünk el Mexikóváros központjában, sétálva a Bellas Artes környékén, és meglátogattunk egy klasszikus kávézót a Torre Latinoamericana épületében. Egyedülálló élmény volt.

A levelezőtársadat látni, ahogy megelevenedik és baráttá válik, akitől olyan sokat tanultál, a legérzelmesebb és legszürreálisabb érzés.

Ugyanolyan könnyedén beszélgettünk személyesen, mint az alkalmazásban, bejártuk a bevásárlóközpontot, és desszertet ettünk a Dippin’ Dots-nál..

We exchanged a few handwritten letters (until mine was lost in the mail), met a few times to work together in a café or walk along the Seine.

Next month, we’ll finally overcome the 320 km that separate us and meet in person.

He came to my city and we met and spent one of the best weeks in my life. He became one of my best friends.

She took a plane and drove 200km by car to see... me? Just... me?

Egy francia srác vagyok aki Mongóliába tart a furgonjával.

So, after a week of sending letters in Slowly, he asked me to meet up...