Belül egy „kék lángot” érzek nála – csendes, mégis hatalmas erővel ég. És most úgy érzem, ugyanez a láng az én szívemben is kigyúlt.

És íme, az én „vakmerő” álmom valóra vált! Két napot együtt töltöttünk az utam során. Az ő társaságával egy másfajta Japánt tapasztalhattam meg, és mélyebb interakcióba léphettem egy helyi emberrel.

Megpróbáltam néhány ételt elkészíteni, amit a levelezőtársaim megosztottak velem – például indiai Jalebi, brazil Goiabada, japán szakura zselé és koreai kimchi – mondjuk úgy, nem lettek tökéletesek, de mindenképp szórakoztatóak voltak.

Most már vannak olyan emberek, akikkel bármikor beszélgethetek — ha unatkozom, ha aggódom, vagy ha egyszerűen csak gyógyító szavakra van szükségem.