Több tucat videóhívásunk volt már, de látni őt a képernyőn kívül, először, teljesen más volt. Mintha a telefonom nem tudta volna befogadni a „teljes verzióját”.

És íme, az én „vakmerő” álmom valóra vált! Két napot együtt töltöttünk az utam során. Az ő társaságával egy másfajta Japánt tapasztalhattam meg, és mélyebb interakcióba léphettem egy helyi emberrel.

Ez nemcsak arról szólt, hogy újra kapcsolatba kerüljek másokkal, hanem arról is, hogy újra felfedezzem a saját ellenálló képességemet és azt az örömöt, amely abból fakad, hogy megnyílok a barátság váratlan ajándékai előtt.

Néha lassan érkezik, levélről levélre, míg végül azzá nem válik, aminek mindig is lennie kellett.

Bár még mindig küzdök azzal, hogy megtaláljam a valódi énemet, legalább néhány jó barátot szereztem útközben!

A Slowlyn keresztül rengeteg különböző régióból és országból származó emberrel ismerkedtem meg, köztük olyanokkal is, amelyekről korábban alig tudtam valamit.

Amikor először csatlakoztam a Slowly-hez, az volt a célom, hogy szerezzek néhány barátot, de közben sikerült fejlesztenem a német nyelvtudásomat is.

Mindig megköszönöm mindenkinek, aki tényleg időt szán arra, hogy válaszoljon – nem is tudjátok, mennyire fel tudják vidítani ezek a szavak a levelezőtárs hangulatát!

Bármi is történik az életemben, egyszerűen írhatok neki; olyan megnyugtató érzés, hogy nehéz szavakba önteni.

Minden egy levéllel kezdődött... De az a levél csak a kezdet volt.

Imádtam felfedezni, mit írt nekem, imádtam a szavait és azt a módot, ahogyan „viszlát”-ot mondott, miközben öleléseket küldött...

Vele együtt olyan dolgokat kóstoltam meg, amiket korábban soha, olyan dalokat hallgattam, amiket még sosem, és felfedeztem egy országot, amit addig nem ismertem.