Azt hittem, a kapcsolatunk elveszett, de ez rádöbbentett arra, hogy minden egyes döntésem visszavezetett hozzá.

Valami lassabbra vágytam, valami őszintébbre, és valamire, ami segít jobban kapcsolódni az emberekhez

Bár egyikünk sem hisz benne, lelki társak vagyunk.

Több tucat videóhívásunk volt már, de látni őt a képernyőn kívül, először, teljesen más volt. Mintha a telefonom nem tudta volna befogadni a „teljes verzióját”.

És íme, az én „vakmerő” álmom valóra vált! Két napot együtt töltöttünk az utam során. Az ő társaságával egy másfajta Japánt tapasztalhattam meg, és mélyebb interakcióba léphettem egy helyi emberrel.

Ez nemcsak arról szólt, hogy újra kapcsolatba kerüljek másokkal, hanem arról is, hogy újra felfedezzem a saját ellenálló képességemet és azt az örömöt, amely abból fakad, hogy megnyílok a barátság váratlan ajándékai előtt.

Néha lassan érkezik, levélről levélre, míg végül azzá nem válik, aminek mindig is lennie kellett.

Bár még mindig küzdök azzal, hogy megtaláljam a valódi énemet, legalább néhány jó barátot szereztem útközben!

A Slowlyn keresztül rengeteg különböző régióból és országból származó emberrel ismerkedtem meg, köztük olyanokkal is, amelyekről korábban alig tudtam valamit.

Amikor először csatlakoztam a Slowly-hez, az volt a célom, hogy szerezzek néhány barátot, de közben sikerült fejlesztenem a német nyelvtudásomat is.

Mindig megköszönöm mindenkinek, aki tényleg időt szán arra, hogy válaszoljon – nem is tudjátok, mennyire fel tudják vidítani ezek a szavak a levelezőtárs hangulatát!

Bármi is történik az életemben, egyszerűen írhatok neki; olyan megnyugtató érzés, hogy nehéz szavakba önteni.