Végül, azokban a pillanatokban, amelyek egy egész életig tartottak, elém ért, én megöleltem, és odaadtam a levelet.

Úgy fogad el, ahogy vagyok. Újra és újra megmentett, kirángatva a legsötétebb völgyekből.

Lassan észrevettem, hogy nemcsak új kultúrákat ismerek meg, hanem újra megismerem önmagamat is.

Az idő olyan gyorsan telt el, hogy úgy érzem, mintha visszatértem volna abba a pillanatba, amikor először találkoztunk és megöleltük egymást. Megöleltük egymást és sírtunk.

Ez a két ember valószínűleg soha nem fog találkozni egymással, de az én elmémben szavaik egymás mellett állnak, mint könyvtámaszok, amelyek megtartanak egy fejezetet az életemből.

2021 szeptemberének közepén volt, azon az estén jöttünk össze. A lelkünk egymásra talált.

Hihetetlen belegondolni, hogy egy egyszerű levélváltó alkalmazáson keresztül érzelmi támogatást kaptam olyan emberektől, akikkel sosem találkoztam.

A jelenlétében látva és értékelve érzem magam – olyan módon, ahogy azt csak egy legjobb barát tudja nyújtani …

Gyakran elgondolkodom rajta, milyen varázslatos, hogy az, aki az első levelet küldte nekem a Slowly-n, most az a személy, akivel az életünket építjük.

Megpróbáltam néhány ételt elkészíteni, amit a levelezőtársaim megosztottak velem – például indiai Jalebi, brazil Goiabada, japán szakura zselé és koreai kimchi – mondjuk úgy, nem lettek tökéletesek, de mindenképp szórakoztatóak voltak.

Valaki másnak írva egyre tisztábban látjuk önmagunkat – nem úgy, ahogyan gondoljuk, hogy lennünk kellene, hanem úgy, ahogyan valójában vagyunk.

Aztán ajándékoztál nekem egy repülőjegyet, és miután 800 kilométert repültem, végre személyesen is megismerhettelek.