Számomra a Slowly nem játék, hanem egy hely, ahol végre az lehetek, aki vagyok …

Belül egy „kék lángot” érzek nála – csendes, mégis hatalmas erővel ég. És most úgy érzem, ugyanez a láng az én szívemben is kigyúlt.

A Slowly megváltoztatta azt, ahogyan írok, gondolkodom, sőt, ahogyan magamat szemlélem. Idővel mintákat kezdtem észrevenni …

Ha valaki bizonytalan abban, hogy válaszoljon-e egy levélre: tedd meg, mert megváltoztathatja az életedet.

Már nem érzem magam idegennek ebben a világban; úgy érzem, egy kedves lelkekből álló globális közösség része vagyok.

Együtt mentünk végig az ismeretlenen, és kéz a kézben jutottunk ki a másik oldalra.

Azt hittem, a kapcsolatunk elveszett, de ez rádöbbentett arra, hogy minden egyes döntésem visszavezetett hozzá.

Valami lassabbra vágytam, valami őszintébbre, és valamire, ami segít jobban kapcsolódni az emberekhez

Bár egyikünk sem hisz benne, lelki társak vagyunk.

Több tucat videóhívásunk volt már, de látni őt a képernyőn kívül, először, teljesen más volt. Mintha a telefonom nem tudta volna befogadni a „teljes verzióját”.

És íme, az én „vakmerő” álmom valóra vált! Két napot együtt töltöttünk az utam során. Az ő társaságával egy másfajta Japánt tapasztalhattam meg, és mélyebb interakcióba léphettem egy helyi emberrel.

Ez nemcsak arról szólt, hogy újra kapcsolatba kerüljek másokkal, hanem arról is, hogy újra felfedezzem a saját ellenálló képességemet és azt az örömöt, amely abból fakad, hogy megnyílok a barátság váratlan ajándékai előtt.