Az ember mindig akkor és ott talál a lelki társára, amikor és ahol a legkevésbé számítana rá...

Csak nyugodtan, a legjobb barátokat nehéz megtalálni, mert megéri várni rájuk.

Igyekszem ezúttal nem rohanni, és időt szakítani magamra.

Ismerj meg új kultúrákat és gondolkodásmódokat, és tudd, hogy szavaiddal életeket változtathatsz meg.

Oroszországi tanárokkal vitattam meg a Szovjetuniót és az ortodox egyházat, afrikai diákokkal és művészekkel a posztkolonializmust és az újkori építészetet, közös történelmet...

Csak a harmincas éveim elején diagnosztizálták nálam az autizmust, így évekig állandó szorongás és frusztráció volt bennem, amiért nehezen tudtam kapcsolatot teremteni másokkal.

Egy kellemes délutánt töltöttünk el Mexikóváros központjában, sétálva a Bellas Artes környékén, és meglátogattunk egy klasszikus kávézót a Torre Latinoamericana épületében. Egyedülálló élmény volt.

Mindig is szerettem volna utazni, és a Slowly számomra egyfajta utazási eszköz volt.

A levelezőtársadat látni, ahogy megelevenedik és baráttá válik, akitől olyan sokat tanultál, a legérzelmesebb és legszürreálisabb érzés.

Újságíróként szeretek jobban megismerni embereket és azt, hogyan élik meg az életet. A Slowly azonban lehetővé tette számomra, hogy túllépjek a várakozásaimon.

Már nem félek az emberek visszautasítástól, mert tudom, hogy van valaki, aki elfogad engem úgy ahogy vagyok, nem törődve azzal, hogy mekkorák a hibáim és tökéletlenségeim.

Amikor újra interakcióba léptem az emberekkel, észrevettem, hogy képes vagyok jobb beszélgetéseket folytatni, és mélyebb szinten kapcsolódni az emberekhez.